Nagyon fontos, hogy akármilyen munkálat előtt állunk, legyen esetleg egy épület statikai állásának a felmérése, vagy a zsalu eltávolítása a betonról, a beton szilárdságának vizsgálatot alaposan fel kell mérnünk és meg kell vizsgálnunk. Mielőtt jobban kitérnénk rá, lássuk, miből is áll a beton.
A beton egy építőanyag, amit mesterségesen állítunk elő olyan más természetes anyagokból, mint a víz, és további adalékanyagokból, mint a cement. A jól ismert tulajdonsága az, hogy miután beöntöttük a betont, egy ideig még alakíthatjuk, de utána megköt és szilárddá válik.
A betonszerkezetek megerősítése betonacéllal történik, ez jóval ellenállóbb, terhelhetőbbé teszi az új anyagot, ezt nevezzük vasbetonnak.
Mivel a beton szilárdsági értékét több tényező is befolyásolja, nehéz meghatározni, hogy például a zsalu mikor távolítható úgy el a betonról, hogy az ne károsodjon és máshol is fel lehessen majd használni. Ezek a befolyásoló tényezők a következők: a beton minősége és összetétele, a különböző adalékanyagok és nem utolsó sorban a környezet hőmérséklete.
Mint azt mondtuk, a számos befolyásoló tényező miatt még grafikonos ábrázolással sem lehet pontosan meghatározni a beton szilárdságát, így hát a beton felületén kell elvégezni ezt a vizsgálatot, különböző kellékekkel. Azért fontos, hogy a zsalukat minél hamarabb eltávolítsuk a beton szerkezetéből, mert igen drágák és ha megfelelően eltávolítottuk, akkor tökéletesen megfelelnek további munkálatokhoz is.
Háromféle módszer van: az első a roncsolásos, amelynek során, mint azt a nevéből is láthatjuk, kárt teszünk az anyagban, viszont pontos mérési eredményeket kaphatunk úgy, hogy egy körhenger mintát fúrunk ki a szerkezetből, amelyet megvizsgálunk.
A félig-roncsolásos módszer közé tartozik a próbavésés és a tapadó-húzószilárdság vizsgálata is. Az utóbbi esetben a megvizsgált területnek száraznak és síknak kell lennie, és több vizsgálati hely megállapítása szükséges az eredményes mérésekért.
A roncsolás mentes vizsgálatról kinek ne jutna eszébe a Schmidt-kalapács? Ezzel az eszközzel úgy tudunk alaposan szilárdságot vizsgálni, hogy közben nem sérül a betonszerkezet. Ebben az esetben azonban a mérés pontossága függ a vizsgálat végrehajtásának módjától.
A Schmidt-kalapács: a készülékben egy olyan rugó van, amely mozgásba lendít egy ütőtömeget, mely egy bizonyos erőkifejtéssel megüti a vizsgálni kívánt felületet, és a visszapattanás mértékét a készülék rögzíti. Ezzel az eszközzel tehát a beton felületi keménységét vizsgálhatjuk. Ezt a remek találmányt Ernst Schmidt svájci mérnöknek köszönhetjük, aki a 20. század közepén fejlesztette ki.
Láthatjuk tehát, hogy a beton szilárdságának vizsgálata több módon is történhet, tény azonban, hogy a Schmidt-kalapács egyre elterjedtebbé válik, ugyanus roncsolás mentes vizsgálatként van fenntartva. Az is fontos, hogy a beton szilárdsági értéke több tényezőtől függ, így hát alaposnak kell lennünk, amikor például azt szeretnénk megvizsgálni, hogy eltávolíthatóak-e már a zsaluk úgy, hogy ne essen kár a szerkezetükben.